Címke: Ármány és szerelem

Apja és fia egy színpadon – Haumann páros portré

Schiller Ármány és szerelem című drámájában Haumann Péter és fia, Haumann Máté is színpadra áll. A Marie Claire többek között arról kérdezte őket. A Magyar Színház nagyszínpadán élőben is látható parádés játékuk – az évadban utoljára május 30-án!

Haumann Máté: Veszprémben két éve már játszottuk együtt ezt a darabot, de nekem akkor más szerepem volt. Apu ugyanazt játssza (Miller városi zenészt), és a rendezés is azonos, de pár dolog már csak az idő múlása miatt is átalakult a veszprémi előadáshoz képest. Abban volt közös jelenetünk apával, most viszont olyan szerepet játszom, hogy nem találkozunk a színpadon. Egyébként elég jól jártam a cserével, mert amit most játszom, igazi ziccerszerep. (Máté alakítja Von Kalb udvarnagyot – parádésan!)

További képek az előadásról

Szakmai szempontból miben látod a legnagyobb előnyét annak, ha együtt játszhatsz az édesapáddal?

Haumann Máté: Ami nekem nagyon fontos, hogy nincs minimális nyoma sem a feszültségnek kettőnk között. A feltevésem még mindig él, amit már azelőtt is gondoltam a mi közös játékunkról, hogy valóban együtt dolgoztunk volna: hogy egészen nyitott csatornán tudunk egymással kommunikálni, és fél rebbenésekből is megértjük egymást a színpadon. Más kollégával több idő kell ehhez, mert nem ismerjük egymás szokásait, nálunk viszont ez adott, amitől olajozottabb az egész.

Ebben a darabban meghatározó kérdés a szülők viszonya a gyerekeik szerelmi életéhez. Magánéleti kérdésekben fiatalabb korodban inkább édesanyádhoz vagy édesapádhoz fordultál?

Haumann Máté: Ketten valahogy olyan jól balanszban voltak. Lehet, hogy anyut előbb kerestem volna meg, és csak aztán vitatom meg apuval, de mind a két oldalról támogatást kaptam.

Haumann Péter: Azokban az években, amikor benne voltak a serdülőkorban, pont olyan helyzetbe tudtuk hozni magunkat, a családot, hogy szabadon lehetett őket engedni. Balaton-part, lányok, este, tánc, zene, kicsit később lehetett hazajönni: nem kellett sokat beszélni, a dolgok maguktól jó irányban alakultak. Én meg csak csöndben voltam, és élveztem a helyzetet.

Többször szerepeltek már együtt különféle darabokban. Van esetleg közös szerepálmuk, amelyről úgy gondolják, hogy így, apa-fiú párosként ideális volna a számukra?

Haumann Péter: Akárhogy kutatok az emlékezetemben, ha figyelembe veszem, hogy én milyen korban vagyok, illetve Máté milyenben van, nem látok elérhető szerepet. Persze, ha mégis adódik, akkor megköszönjük, mert biztos, hogy eleget tudnánk neki tenni. De lazák vagyunk ebben, nem hajtunk rá.

Haumann Máté: Igen, kicsit ilyen buddhista filozófiával állunk hozzá: jó, ha jön, de nem ügyködünk rajta. Sem ellene, sem érte nem teszünk.

 

Szöveg: Greff András/Maria Claire

Sziládi Hajna és Kádas Petra – páros portré két ígéretes tanítványról

A Magyar Színház közönsége először az Ármány és szerelemben találkozhatott a két kaposvári egyetemi színészhallgatóval, májusban pedig két előadás erejéig a Hippolyt a lakájban lépnek fel Budapesten. Sziládi Hajnának és Kádas Petrának ugyanazokat a kérdéseket tettük fel.

Eperjes Károly tanítványaiként ez volt a negyedik év, az utolsó, amit Kaposváron, az egyetemen töltöttetek, és most jön a szakmai gyakorlat. Merre tovább, ki hol fog ősszel játszani?

Sziládi Hajna: Bevallom, nagyon megszerettem az Ármány és szerelem alatt a Magyar Színházban folyó munkát, így szívesen lennék itt gyakorlaton. Konkrét szerepről még nem tudok, de tárgyaltunk erről igazgató úrral, várom a fejleményeket.
Kádas Petra: Hajnával hasonló cipőben járunk, még semmi teljesen biztosat nem tudunk. Ha minden igaz, mindketten a Magyar Színházban leszünk gyakorlaton.

Melyik előadás, melyik karakter áll hozzátok közelebb, és miért?

Sziládi Hajna: Két teljesen különböző stílusú és műfajú előadásról van szó, és az általam játszott karakterek is teljesen mások. Az Ármány és szerelemben Lujza egy hősnő, nagyon tudatos lány szerintem, akinek erős hite és elképzelése van az őt körülvevő világról, emberekről. Tisztában van értékeivel és természetesen elkövet ő is hibákat a történet során, ám mégis, ezeket meggyőződésből teszi, nagyon erős értékrendje van szerintem. “Ez a méltóság nem születhetett veled” – mondja a Lady is, amikor találkozik személyesen is Lujzával és valamelyest igaza is van: az isteni értékrend mellett a Ferdinánddal való megismerkedése is nagyban hat rá. Az egyszerű polgárlány származása ellenére nagyon kifinomult, tudatos és intelligens. Julcsa szerepe alapvetően karakterszerep, nyilván másképp volt megterhelő a próbafolyamat is, de azt kell hogy mondjam, talán ő mégis közelebb áll hozzám, legalábbis a stílusa. Szeretem az olyan figurákat, akiknek jó humora van és Julcsa nagyon mókás. Eszes, tűzrőlpattant vidéki lány, aki sokszor persze butácskának tűnhet, de ezt csak az őt körülvevő zűrzavar teszi, alapvetően szerintem nagyon jól felméri a helyzeteket és talpraesetten alkalmazkodik azokhoz (még ha ez olyan horderejű is, mint egy előkelő lakáj érkezése.). Ami pedig talán a legszimpatikusabb benne, az a Schneider család és persze szerelme, Tóbiás iránti hűsége és szeretete (amibe persze belefér néha egy kis csipkelődés). Teljesen más volt a két próbafolyamat, nem lehet összehasonlítani és bár Julcsa karaktere nagyon szívemhez közeli, Miller Lujzától nagyon sokat tudtam tanulni, mind erkölcsileg, mind színészileg. Nem tudok választani…
Kádas Petra: Bár a két darab merőben különbözik, stílusban is és a cselekménye is nagyon más, az én feladatom, ehhez képest, nem volt annyira nagyon eltérő. Mindkét előadásban egy szobalányt kellett alakítanom, bár kétségtelen, hogy a Hyppolit Julcsája sokkal nagyobb komika, mint az Ármány és Szerelemben Sophie, a Lady komornája. Mindkettőt nagyon élveztem, Julcsát talán pont azért, mert annyira más, mint én. Hihetetlenül jó érzés volt ennyire soknak, ennyire tramplinak lenni, tájszólásban kajabálni, szinte már karikatúrának lenni. (Bár megjegyzem, ettől még fontos, hogy ne tegyük idézőjelbe az adott figurát.) Sophie sokkal hasonlóbb hozzám. Bár fiatalabb úrnőjénél, mégis ő az aki megrázza a Lady-t, lekever neki két pofont, és visszarángatja a legdrámaibb pillanatokban a földre.

Köztudott, hogy Eperjes Károly nagyon intenzíven, szenvedéllyel próbál – színészként és rendezőként is. Ezért most legeket kérdezek.
Legemlékezetesebb pillanat a próbafolyamatban?

Sziládi Hajna: Mindkét próbafolyamatban az összes közösségi élmény. A Hippolytban sok osztálytársaim is szerepel, az egy nagyon oldott, családias légkört hozott rögtön magával és plusz élmény volt a város, Sopron, ahol azelőtt sosem jártam, és Eperjes tanár úr nagyon klassz idegenvezetést tartott nekünk, nem is egyet, és ezeket mind imádtam. Az Ármány és szerelem során is az olyan közösségi pillanatokat szerettem igazán, amikor a büfében vagy az öltözőben beszélgettünk próbák után, és a sok új ember megismerése mellett két osztálytársammal (Kádas Petra és Tóth János Gergely) is még közelebb kerültünk egymáshoz ez alatt.
Kádas Petra: Hát azt sosem fogom elfelejteni, amikor a Hyppolit premierén a Bőg a tehén koreográfiájának legnagyobb attrakciója, egy kézen átfordulás közben kiugrott a vállam, és egy pillanatra lepergett a szemem előtt hogy ha tovább billenek valószínűleg eltörik a karom, összecsuklom, és vége mindennek. Aztán valahogy Atesz, a partnerem tovább lendített, és megúsztam egy rándulással, de nagyon megijedtem. Utána már csak egy visszatapsot kellett kibírni.

Hippolyt a lakáj – képek a soproni előadásból

Legviccesebb?

Sziládi Hajna: Mindkettő Eperjes tanár úrhoz kapcsolódik. A Hippolyt egyik megbeszélésén két osztálytársamnak adott instrukciót (Török Sára és Habodász István), ami körülbelül úgy hangzott, hogy nagyon jó lenne, ha Habi ki tudna repülni Saca után, mint egy rajzfilm figura. Majd szomorúan és nagyon őszintén konstatálta: “Sajnos nem tudják megcsinálni.” Az Ármány és szerelem próbafolyamatában tanár úr egy alkalommal a tőle szokott hévvel instruált egy jelenetet, hirtelen felkiáltott és Haumann Máté kutyája Schlomo kis híján infarktust kapott, majd nagyon lassan, szinte kúszva elbújt gazdája mellé. Eperjes tanár úr elnézést kért tőle (mármint Schlomótól 🙂 ), de azt hiszem ő ezt egy életre megjegyezte magának.
Kádas Petra: Nehéz konkrét pillanatokat kiemelni. A Hyppolit alatt rengeteget nevettünk, egymás játékán, egy frappáns instrukción, megfogalmazáson, vagy a bakikon. Az Ármány és szerelemben pedig kaptam Tanár úrtól egy nagyon vicces instrukciót, (amit szerintem a mai napig nem tudok rendesen megcsinálni) mégpedig hogy, Sophie egyik nagyobb lélegzetű szövege után húzzam fel a szoknyám és legyezzem a micsodámat a kielégületlenségtől.

Legnehezebb rendezői utasítás?

Sziládi Hajna: A Hippolytban Julcsa és Tóbiás táncát úgy instruálta tanár úr, hogy a levegővételnyi szünetekben vagy puszikat dobáljak vagy sikítozzak. Ez elég megterhelő, főleg ha az ember énekel és táncol. Nehezen ment, de azt hiszem hozzászokott a kondim egy idő után. Az Ármány és szerelem első jelenetében “tapsos bejövetelt” kért tőlem Eperjes tanár úr. Nos, ezt nem sikerült abszolválnom. Lujza szerepe alapvetően nagy kihívás volt, sok más nehéz instrukcióval meg kellett birkóznom persze, de azt hiszem ezt sikerül a legkevésbé megvalósítanom mind a mai napig.
Kádas Petra: Az Ármány és szerelemben Eperjes tanár úr azt kérte tőlem, hogy legyek nagyon szeles szeleburdi kislány, amit elég nehezemre esett megcsinálni, pont azért, mert a szövegeim annyira gyakorlatiasak és praktikusak.

Legkedvesebb kolléga?

Sziládi Hajna: Nagyon sok mindenkit megismertem a két próbafolyamat alatt és nagyon sok mindenkit meg is szerettem. Horváth Zsuzsit a Hippolytból, akinek mindig volt egy-két biztató szava és tanácsa, vagy csodálatos partneremet, Papp Attilát például türelméért, kedvességéért, profizmusáért. Pesten hatalmas élmény volt Haumann Péterrel és Tóth Évával egy színpadon létezni, de tulajdonképpen az összes partneremet felsorolhatnám, mindenki nagyon segítőkész volt. Gáspár Katával és Takács Gézával is nagyon szerettem próbálni és az előadások alatt/után is megosztják velem tapasztalataikat. De Lévai Ágival is szuper, hogy megismerkedhettem, nem beszélve a türelmes fodrászlányokról és persze Icusról 🙂
Kádas Petra: Huh, hát nagyon sok embert megszerettem a két próbafolyamat során, most nem is sorolok fel mindenkit. A Hyppolitban Papp Atesszel volt a legtöbb jelenetem, és nála jobb partnert kitalálni sem tudnék, de Horváth Zsuzsi is rengeteget segített a tanácsaival, a humorával. Az Ármányban a legtöbbet Gáspár Katával dolgoztam, szerintem jól egymásra tudtunk kapcsolódni, és kiemelném még Haumann Mátét, aki szintén adott pár hasznos tippet. Alapvetően hálás vagyok mindenkinek, akik ott voltak, Icusnak a világ legédesebb öltöztetőjének, Lévai Áginak és még sorolhatnám. Remélem, hogy fogunk még a jövőben együtt dolgozni.

Van szerepálmotok?

Sziládi Hajna: Csak egy konkrét szerepálmom van: ha színésznő maradok, szívesen eljátszanám egyszer Blanche szerepét (A vágy villamosa). De ahhoz még sokat kell tanulnom.
Kádas Petra: Egyelőre nincs ennyire konkrét elképzelésem. Igazából engem sokszor megtalálnak a naivák, szeretnék okos nőket is játszani, függetlenül attól, hogy kortás vagy klasszikus. (Bár ez a két szerep nem kimondottan naiva.)

Időutazás a Magyar Színházban – Ármány és szerelem

Tavasszal mutattuk be Schiller klasszikusát, az Ármány és szerelmet. Nagy érdeklődés mellett, hiszen Haumann Pétert a muzsikus Miller szerepében látni nem mindennapi élmény. De az előadás legifjabb szereplői is felkeltették a sajtó figyelmét. Az alábbiakban a közönség.hu kritikusának írása olvasható.

Lélegzetelállító kosztümök, korhű díszletek és hatalmas érzelmek jellemezték a Magyar Színházban a napokban bemutatott Schiller klasszikus, az Ármány és szerelem premierjét. Az előadás igazi időutazás nem csak a kor miatt, amelyben játszódik, hanem a koncepció alapján is, melynek mentén Eperjes Károly rendező a darabot színpadra állította.

Eperjes nem aktualizál, nem helyezi más korba a darabot, vagy más kontextusba a cselekmény eseményeit; nem értelmezi újra a művet, s amit vállal, – vagyis az eredeti mű minél hitelesebb interpretálását – azt maradéktalanul, s ami még fontosabb, kifejezetten szórakoztatóan teljesíti.

Az est számunkra legnagyobb pozitívuma a színészi játék volt. Haumann Pétert mindig nagy élmény színpadon látni s nem volt ez másképp ezen az estén sem, de rajta kívül is mindenkit csak dícsérni tudunk. Az ok, amiért most mégis két nevet kiemelünk, az, hogy a tragikus sorsú, a német Rómeó és Júliának is nevezett szerelmespár megformálását Eperjes Károly két egyetemi hallgatóra, Sziládi Hajnára és Tóth János Gergelyre bízta, akik minden szempontból tökéletes választásnak bizonyultak: szépek, hitelesek s nem utolsó sorban rendkívül tehetségesek.

Ármány és szerelem – képgaléria

A Vas István fordítás szövege csak a dramaturgia által megkívánt mértékben és a cselekmény fonalát nem érintve került néhány helyen módosításra, s bár a művet jól ismerők tetten érhetnek majd az előadásban egy nem is akármilyen csavart (amivel Eperjes mégiscsak korunkra reflektál), alapvetően a Schiller szándékai szerinti művet láthatják mindazok, akik jegyet váltanak az előadásra.

A premier ellenére egy érett, bejáratott előadás volt az Ármány és szerelem, hiszen Eperjes Károly 2016-ban Veszprémben is színpadra állította. Most két év elteltével, új szereposztással és kisebb változtatásokkal a veszprémihez nagyon hasonló előadást láthat a budapesti közönség.

Bíztatunk mindenkit tehát, hogy nézze meg Schiller és Eperjes klasszikusát a Magyar Színházban mert, …, mert egyszerűen jó.