Ágoston Péter beszélgetése TAHI JÓZSEFFEL - MÁSODIK RÉSZ
Ágoston Péter szavaival:
A Takarásban utolsó részében Tahi Józseffel folytatom a beszélgetést. Többek között kíváncsi voltam a főiskola utáni éveire, és arra, hogyan indult a pályája. A nyolcvanas évek végére, amikor Csiszár Imre igazgatása alatt el kellett hagynia a Nemzeti Színházat és Zalaegerszegre szerződött. Vagy amikor már a Magyar Színház tagjaként még mindig a Nemzeti Színházhoz szólt a szerződése. Úgy érzem, a sorozatnak méltó befejezése ez a beszélgetés!
Ágoston Péter beszélgetése TAHI JÓZSEFFEL - ELSŐ RÉSZ
Ágoston Péter szavaival: A Takarásban záró részeiben Tahi Józseffel beszélgetek. 1974-1978 között volt a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója Várkonyi Zoltán osztályában. Akik követték az előzőeket, talán emlékeznek rá; ez is az OLYAN akkori évfolyamok közé tartozik, amikor három párhuzamos színészosztály végzett. Ezekben a párhuzamos osztályokban volt Tóth Éva (aki ma József felesége) és Balkay Géza (Éva első férje).
Ágoston Péter szavaival: "Dezső Felvidéken nőtt fel, Hetényben. Aztán Komáromban járta ki a gimnáziumot, az itteni színházban már ekkor játszani kezdett. Mai napig is visszavárják. 1991-ben elvégezte a Színház és Zeneművészeti Akadémia színész szakát Pozsonyban. Ezeken a felvideki területeken határontúli magyarként nem volt egyszerű élni. Szinte mindennaposak voltak a magyar- és cigányverések. 1991-től Magyarországon folytatták, feleségével. Megkérdeztem tőle, hogyan tudott, egyáltalán tudott-e asszimilálódni. Dezső elmeséli, hogyan és miért."
Ágoston Péter beszélgetése BEDE-FAZEKAS SZABOLCCSAL
Bede-Fazekas Szabolcs következik. Sokáig egyáltalán nem tudta, mit kezdjen az életével. Komolyabb elhatározása a gyógypedagógiai főiskola volt. Sikertelen felvételije után a Nemzeti Színház Stúdiójába jelentkezett. Aztán Iglódi István vette fel osztályába a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1993-ban végzett. Iglódi hívta a Nemzetibe, de nem akarta pályáját itt kezdeni. Majdnem leszerződött egy másik budapesti színházhoz. Pontosabban le is szerződött, de Verebes István elcsalta Nyíregyházára. Itt rengeteg szerep jutott neki. Ezután mégis a Nemzetit választotta. Többek között arról kérdeztem, milyen a jó színdarab, milyen a jó rendező, milyen a jó színész. Mi történik akkor, hogy viseli, ha ezek a tényezők nem találkoznak.
Ágoston Péter beszélgetése DÁNIEL VALIVAL - MÁSODIK RÉSZ
Ágoston Péter szavaival:
"Dániel Valival történt beszélgetésem folytatása egy színháztörténeti kurzus 1965-től az ezredfordulóig. A Nemzeti Színház története úgy, ahogy Ő látta. Különös tekintettel kérdeztem a Zsámbéki-Székely féle művészeti vezetés időszakáról (ami közvetlen előzménye a mai Katona József Színház megalapításának), a Várszínház és a Nemzeti egyesítéséről és az ezredfordulóról, amikor a Nemzeti Színház Pesti Magyar Színház lett."
Ágoston Péter beszélgetése DÁNIEL VALIVAL - ELSŐ RÉSZ
Ágoston Péter szavaival: "Takarásban következő két részében Dániel Valival beszélgetek. Édesapja tűzoltóparancsnok volt, így gyermekkora nagy részét egy tűzoltóállomáson töltötte. Ha a 'régi Nemzeti Színházat' említem neki, akkor ő nem a Hevesi Sándor, hanem a Blaha Lujza térre gondol. Pályája ugyanis akkor indult, amikor felrobbantották az ottani épületet. Azóta is kérdezi: vajon miért volt erre szükség? 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Simon Zsuzsa és Gáti József osztályában. Aztán a minisztérium behívta és az elvtársak közölték Vele, hogy "az a megtiszteltetés éri, hogy a Nemzeti Színház szerződteti". Erre azt válaszolta, hogy ezt meg kell beszélnie az édesapjával.
Ágoston Péter beszélgetése TÓTH ÉVÁVAL - MÁSODIK RÉSZ
Ebben a részben Tóth Évával folytatom a beszélgetést. Pályája indulásáról kérdeztem tovább. Arról a két kaposvári évről, melyet máig meghatározónak érez. Arról a két kaposvári évről, melyben Zsámbéki Gábor, Ascher Tamás elhagyták az általuk országos elismertségű Csiky Gergely Színházat és a Nemzetibe avanzsáltak. Éva pedig maradt egy évig, Babarczy László igazgatása alatt. De miért érezte mégis úgy, hogy el kell jönnie onnan? Mi történt vele a Vígben, ahová Várkonyi Zoltán hívta, aki akkor hunyt el, amikor Éva odaérkezett? Hogyan vezetett az útja abba a Nemzeti Színházba, amit Zsámbéki Gábor - korábbi igazgatója - nem felhőtlen körülmények között hagyott el. Hogyan kezelte az ezzel kapcsolatos megjegyzéseket, melyek érték őt? Mesélt Az ember tragédiájáról, Bubikról, Sinkovitsról, Agárdyról. Életekről, halálokról, barátságokról, szerelmekről - hol mosolyogva, hol pedig meghatódva. Az ezredfordulóról, amikor a Nemzeti Színházból Pesti Magyar Színház lett. Éva megtisztelő őszinteséggel mesél életéről, melyhez szorosan kötődnek az elmúlt négy évtized legfontosabb színháztörténeti eseményei. Én pedig hálás vagyok neki, hogy ezt megmutathatom önöknek!
Ágoston Péter beszélgetése TÓTH ÉVÁVAL - ELSŐ RÉSZ
Ágoston Péter szavaival: "A TAKARÁSBAN olyan beszélgetések következnek, amelyek színháztörténeti értékűek.
Tóth Éva következik. 1978-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Vámos László osztályában. Már ebben az évben a Film, Színház, Muzsika címlapján volt. Mellettük még két színészosztály kapott diplomát. Marton Endréhez járt Balkay Géza, Éva első gyermekének édesapja. Várkonyi Zoltánhoz járt Tahi József, aki mai napig Éva férje.
A következő TAKARÁSBAN Szatmári Attiláról szól. 1994-ben végzett az akkor még Nemzeti Színiakadémián. Sokaktól, sokféle történetet hallottunk már erről az akadémiáról. Amiben viszont mindenki egyetértett: évtizedekkel ezelőtt erősen belevésték a növendékek fejébe a színpadi fegyelmet. Szatmári Attila jó példa erre. A legnagyobb káosz közepén is igyekszik méltón viselkedni. Rajong az anekdotákért, fontosnak tartja azokat. Talán ezek miatt, páran régivágásúnak látják őt.
Ágoston Péter szavaival:
"Valaki azt mondta róla, hogy a Rejtő utcai művészbejárót csak úgy tudta elhagyni az előadás után, ha átverekedte magát az őt váró nők csoportján. 1992-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Huszti Péter tanítványaként. Igazán jó kedélyű ember, hatalmas játékkedvvel. Amikor énekel, olyan, mintha soha nem akarná abbahagyni. Ha mégis abba akarná, csak azért, mert motorozás közben kényelmetlen énekelni."
Ágoston Péter szavaival:
"Jegercsik Csaba 2001-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem operett-musical szakán, Szirtes Tamás osztályában. Zentán született. Már itt önálló irodalmi estet készített Petőfi Sándor életéből. Egyik alkalommal majdnem megkéselték a színpadon, mert magyarul szavalt. A tánc vonzotta Magyarországra – versenytáncosként kezdte. Hívták Párizsba tanulni, ő maradt. Csaba fegyelme, alázata, nyugalma páratlan és megtörhetetlen. Nem harsány ember ő, inkább megfigyelő. Mindenki felé – kortól és pozíciótól függetlenül – tisztelettel és szeretettel fordul."
Ágoston Péter szavaival:
"Ruttkay Laurát először színpadon láttam vörös hajjal, vörös ruhában, vörös magassarkúban. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt jó látvány. Kerényi Imre osztályában végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Igen határozott jelenség ő. Sportoló is volt. Úgy ment harmadrostázni, hogy előtte maratont futott. Két kerek szemébe mindig bele lehet nézni, soha nincs lesütve. Talán erre mondják, hogy tartása van."
Simon András 1950-ben született, és már 5 évesen színpadon állt Kolozsváron. A színészetet Marosvásárhelyen tanulta. Több mint tíz évet töltött a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház társulatában. Éveken át tanított is színészmesterséget.
Takács Géza Kaposváron végzett, 2008-ban. A Magyar Színházban negyedik évadát tölti. Pályáját vidéken kezdte, ahol mindenféle műfajban izmosodhatott. Géza nem fővárosfüggő alkat. Szereti a csöndet, a nyugalmat. Felzaklatja, ha minden rohan körülötte. Budapesten nem ül autóba, facebook-ot nem használ.
Gémes Antos bábszínész szakon végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Meczner János és Csizmadia Tibor osztályában, lényegesen fiatalabb csoporttársak között. Talán ennek is köszönhető, hogy vezéregyéniség. Ágoston Péter ezzel először akkor szembesült, amikor felvették az egyetemre, Antos akkor végzett. Bal kezében "soha ki nem ürülő" fröccsös pohárral, jobb kezében megafonnal vezényelte végig a gólyatábort. Másodjára a Magyar Színházban találkoztak, kissé komolyabb keretek között.
Fillár István tizennyolc éven át a Pécsi Nemzeti Színház vezető színésze volt. Jászai Mari-díjas. Ezalatt a tizennyolc év alatt Pécsett amit csak lehetett, a Hamlettől a Zwikli Tóbiásig, eljátszott. Nem igazán lehet felidegesíteni, sem lehetetlen helyzetbe hozni.
Ágoston Péter szavaival:
Pavletits Béla az ezredfordulótól kezdve hűséges tagja a Magyar Színháznak. Lojalitás, türelem, kreativitás - elsőként ezek a szavak jutnak eszembe róla. Kerényi Imre osztályában végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Elmondása szerint a zárkózottabbak, csendesebbek körébe tartozott.
Ágoston Péter szavaival:
Gáspár Katával szinte egy időben kezdtük a pályánkat. Biztosra veszem, hogy nincs küzdelemmentes pályakezdés, őrá ez duplán igaz. Szülei színészek, akik erősen hittek abban, hogy "árnyékuk" semmilyen formában nem vetülhet lányuk útjára. Ebben a szellemben - saját erejéből - került a színpadra.
Ágoston Péter szavaival:
Szűcs Sándor tősgyökeres hetedik kerületi lakos. A Nemzeti Stúdióban kezdett színészetet tanulni, így már a 80-as évek elején kialakult a kötődése a Hevesi Sándor téri épülethez.
Ágoston Péter szavaival:
A Takarásban második része Soltész Bözséről szól. Anyakönyvi kivonata szerint Erzsébetről, de erről ő hallani sem akar. (Folytatás a filmben és a videó alatt...)
Arany János balladákat próbálni délután - ez játék? Három órát meditálni a fa tetején, tűzön járni, révülni... - ez próba? Megnézni, mi ad örömet - ez életrecept? (Jelenetek Benkő Nóra életéből)
A "takarásban" színházi szakszó, a színpadnak azt a részét jelöli, amely a nézőtérről nem látszik. Itt vannak a színészek, mielőtt az előadás részeseként kilépnek a fénybe. A TAKARÁSBAN Ágoston Péter interjúsorozata színészkollégáival a Magyar Színházban.
Az oldal összes funkciójának kihasználáshoz és a felhasználói élmény javítása érdekében cookie-kat (sütiket) használhat. Az oldal használatával elfogadja a sütik használatát is. Adatkezelési szabályzatElfogadom
Süti kezelés
Privacy Overview
This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may affect your browsing experience.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.