Címke: Tóth Enikő

Az élet utánozza a színházat

Az történt, ami a színdarabban. Miután a Naptárlányok az első felvonás végén elkészítették a sajátos aktfotókat, a második felvonásban rájuk mozdult a média. A Nők Lapja Szépség magazin legelső száma írásunkban megtekinthető.Read More

Színésznők és az ösztön

A Naptárlányok fele – Hegyi Barbara, Igó Éva és Tóth Enikő – megjelenése a Magyar Színházban éppen egy évvel ezelőtt kitüntetett pillanata volt az évadnak. Leginkább azért, mert nem tudhatták, mire mondtak igent. Az ösztönükön kívül nem támaszkodhattak semmire, mégis ott voltak.

Az ösztön persze egy színésznő esetében nagyjából minden. Három színésznő esetében meg több is, mint színházi ösztön a köbön.

Hegyi és Igó felléptek már a Magyar Színház színpadán, amikor Születéstörténeteket olvastak fel, Tóth Enikőnek messzire nyúló emlékei vannak, amikor még főiskolás korában gyakorlatos éveit töltötte az „AkkormégNemzeti” Színházban Zsámbéki Gábor, Ascher Tamás és Székely Gábor rendezéseiben. Amikor a tavalyi évad végén megérkezett a színházba, döbbenten nézett körül. Nem számított arra, hogy a falak között valóban megállt a sok évtizednyi idő.

Mire is jó a színésznői ösztön, ami a Magyarba vitte a Naptárlányok felét?

Hegyi Barbara és Igó Éva a Vígszínházban éppen eleget játszanak együtt. Ismerik egymást, megbízható artisták ők, akik tudják, hogy nincs olyan helyzet, amelyből ők ne segítenék ki egymást. Szakadhat kötél, billenhet trapéz, ők biztonsággal fogják egymást, és egymást fogják megmenteni. Ám vonzotta őket a helyváltoztatás, az a kihívás, hogy vajon tényleg létezik-e az a bizonyos „vígszínházi iskola”, amely magukkal vihető és képviselhető. A színésznői ösztönük azt is súgta még, hogy ha Helen Mirrennek és Julie Waltersnek jó volt ez a szerep, akkor nagy valószínűséggel nekik is jó lesz.

Volt még valami, amit birizgált az a bizonyos színésznői ösztön. Az pedig a szabadságvágy. Az, hogy az autó, Barbara esetében a kismotor már önmagától eltalálna esténként a Vígszínházba. Úgy érezték, ideje lenne meglepni őket és magukat is egy új útvonallal.

Tóth Enikő amúgy is kiránduló típus, ő már megízlelte a színházi szabadságot, a Karinthyban, a Játékszínben dolgozik, és a Magyar csak két saroknyira van a Madáchtól. A színésznői ösztöne azt súgta, hogy ez a férje által elnyomott, megfelelési kényszeres, mindent elviselő, a házasságába belenyomorított nő önmaga számára is váratlan szabadságharcával éppen az a karakter, amelyben régen volt része. Magára kell szabnia.

Azt is mondta a színésznői ösztön, hogy három meg három színésznőnek, akik színre, szagra, kémiára egymáshoz lettek válogatva, jó lesz, sőt boldogságos lesz együtt dolgozni. Még akkor is, ha eddig nem találkoztak a színpadon. Bede-Fazekas Anna és Hegyi Barbara a főiskoláról ismerik egymást, hosszú évek fergeteges röhögéseivel tudnak elszámolni, Soltész Bözsével és Udvarias Annával pedig azonnal egymásba szerettek. Minden színész tudja, hogy munkában, tehát lakva ismerszik meg a színházi ember. Ez szerelem volt első látásra.

A színésznői ösztön ezért bízott meg Tallós Ritában, aki bár élete első nagyszínpadi rendezésére készült, azt jól látta, hogy ha a színésznőket egymáshoz válogatja, nem fogja elveszíteni a bizalmukat. Ez volt az első rendezői csata, amit Tallós Rita megnyert.

Volt még egy apróság ebben a színésznői ösztönnel tarkán átszőtt történetben, és ezt bátran nevezhetjük hiúságnak. A színésznőkről készült fotók, a híres napraforgós plakát és a vetkőzős-hosszúasztalos GIF olyan siker volt, ami országosan beszédtémává tette, hogy a negyvenes-ötvenes éveiken felül járó színésznők elég bátrak ledobálni magukról színpadon a fehérneműt, és erre – láthatóan a rendezői instrukción túl – minden okuk megvan. Ez a kis apróság, az elismerő csettintések, a Vígszínházban vagy a Játékszínben, a Madáchban a színészklubban lapozgatott naptárak szépen visszaigazolták, hogy ezeket a szerepeket mindenképpen el kellett vállalniuk, és éppen nekik.  Pedig ezek csak apró visszajelzések az előadás után felcsattanó nézőtéri tapsviharhoz képest. Ám aki színésznőből van, az nagyon is értékeli a kollégák és kolléganők szívbéli – vagy honnan is érkező – gratulációit.

Igó-Hegyi-Tóth jól döntöttek, amikor hallgattak színészi ösztönükre – és ez mindenkinek öröm.
Ebben az évadban utoljára május 4-én és 5-én! 

 

Az előadások után május 4-én és 5-én is közönségtalálkozót tartunk, ahol az előadásban látott naptár a színésznők fotóival dedikálható!