Pletyka face-ek 9.

Pletyka face-ek 9.

Ott tartottunk, hogy: Ebből mi lesz? A botrány mindent elsöprő gyorsasággal érik, hogy aztán a másnapi újságok címlapján illatozzon. Hirtelen kocsi fékez a művészbejárónál, Beöthy száll ki belőle, s anélkül, hogy az ott cigarettázó Csortosra egyetlen pillantást vetne, berohan a színházba. Intézkedik…

Átosztja a főszerepet, majd kiáll a dermedt publikum elé azzal, hogy Csortos lent sétál a Wesselényi utcában és pénzt vár, nem érdekli sem az előadás, sem a közönség. Ő pedig nem hagyja magát zsarolni. A közönség úgy látszik, elpártol imádott sztárjától, a darabot lejátsszák, senki nem kéri vissza a jegy árát. Ez aztán pszichológiai hadviselés és hidegvér. Csortos emberére akadt az okos színházi igazgatóban. Vagy mégsem? Beöthy kockáztat mindent, csakhogy felülkerekedjen színészén? És Csortos? “Dupla vagy semmit” játszik? Hát, nem éppen! Azt pletykálják a szakmában, hogy teátrális makacskodása előtt, semmit nem bízva a véletlenre, titokban leszerződött a Vígszínházhoz. Persze itt is konfliktusba keveredik a vezetőséggel. Egy kolléga epésen meg is jegyzi, Csortos igazán “emberi” kapcsolatot csak az állatokkal tud fenntartani…

Gyerekkorunkban, ha valakit utáltunk, felsoroltuk összes létező hibáját, nagyanyánk csak szelíden legyintett és azt mondta: “szegény, tényleg áldott egy gonosz teremtés.” Valahogy így lehetett Csortossal. Volt benne valami áldott, valami földöntúli ott a színpadon, amiért megbocsátották minden gyarlóságát. Pedig még a szöveget sem tudja jól. Nem is nagyon tanulja. ” Majd ha siker lesz”, dörmögi premier előtt. Az egyik előadáson rendezés szerint kialszik minden fény a színpadon. Természetesen a súgó hölgy is kikapcsolja kis olvasólámpáját, hogy ne zavarja az atmoszférát. Így persze nem látja a súgópéldányt. Csortos meg nem tudja a szövegét. A felvonás végén kérdőre vonja a megszeppent súgót, miért nem súgta be a szöveget? Művész úr, sötét volt, nem láttam a példányt. Mire Csortos: azt a két mondatot, fiam, már megtanulhatta volna.

Legelső sikerét a Vígben Molnár Ferenc: A testőr c. darabjában aratja, Varsányi Irénnel. Ez a kombo – Csortos, Varsányi, Molnár – remekül működik, hatalmas sikerük a Liliom is. Közben Molnár beleszeret Varsányiba, aki már férjes asszony. Szerelmük nem teljesedik be. Csortos végigszáguld a világirodalom legnagyobb szerepein, mint egy fékevesztett vonat. Lelkialkatához hozzá tartozik az improvizáció. Ez legfőképpen akkor következik be, mikor unni kezdi az előadások monotóniáját. / Akár csak Kiss Manyi, ugye?/

Varsányival már túl vannak a Liliom 100. előadásán. Elérkezik az ominózus jelenet, melyben Julika könnyesen ismételgeti:” Te csak aludj Liliom”, míg karjában ringatja a halott főhőst, aki minden teketória nélkül felül az egyik előadáson. A színésznő kiborul, a kollégák dermedten néznek az élő halottra. Csortos szégyent hozott partnerére, az előadásra. A miértre csak ennyit válaszolt: Untam már annyiszor elhunyni! Mezey Máriával Szegeden bánt el hasonlóan. Drámai jelenetük közben odasúgta neki: Siessen, siessen, éhes vagyok!
Ennek ellenére, vagy ezért imádták a nők. Ledér lokál tündérek épp úgy, mint halvány hangú énekesnők, vagy bárki a tánckarból. Csortos ebbe is csak saját szórakozása érdekében invesztál. “Húzza fel a szoknyáját!” Parancsol flegmán öltözői karosszékéből és a szoknya rendszerint fel lesz húzva.

S ahogy habzsolja a nőket, úgy válik rögeszméjévé az étkezés. A Wampeticsbe vagy a Gundelbe hajtat. A kocsiban addig vár, míg fel nem mondja valaki az étlapot. És akkor elkezdődik a több felvonásos éttermi lakoma, extra igényekkel. Levessel kezd, de már feladja a rendelést 3-4 féle húsételre. Ezeket egyszerre kell felszolgálni. Imádja a jó sajtokat, tésztát azonban soha sem eszik. Nem csoda, hogy elhízásának következménye lesz a súlyos cukorbetegség.

Magyarország fasizálódik. Csortos nem találja a helyét, nem is ért egyet a politikai irányzattal. A bőbeszédűséggel nem vádolható színész elnémul. A színházban is felüti fejét a nemzeti szocializmus eszméje. Mikor a félhomályos öltözői folyósón kar lendítve ráköszön egy ismeretlen színészecske: ” Kitartás Csortos testvér, kitartás!”, csak ennyit válaszol: “Tehetség, édes fiam, tehetség!”

1945 nyarán a beteg, meggyötört Csortos éppen a villamoson utazik, valaki véletlenül rátapos a lábfejére. Bocsánat, szabadkozik az utas, mire Csortos valószínű életében először azt mondja: semmi baj. De baj van. A seb nem akar gyógyulni a rendkívül magas cukra miatt. Elfertőződik. Kórházba kerül. Utolsó kívánsága, hogy végtisztességén ne “vattás” ház legyen, hanem “táblás” ház. Úgy lett.

Pá, legközelebb!

Csortos Gyula legismertebb filmszerepében Hyppolitot alakította. Ki volt Hyppolit?

1. szolga
2. lakáj
3. inas

Pót kérdés: Ki játszotta még ezt a szerepet filmen, 1999 -ben?