„Minden fejezetet felolvasott nekem” – Tasi Géza Szabó Magdáról

„Minden fejezetet felolvasott nekem” – Tasi Géza Szabó Magdáról

Szabó Magda örökbecsű meseregényét, a Tündér Lalát viszi színre a Magyar Színház. Mialatt a színházban a próbák folytak, ellátogattunk Szabó Magda keresztfiához, jogutódjához, Tasi Gézához, aki visszaemlékezett az írónővel közösen töltött utolsó évekre.

Milyen volt a közös élet Szabó Magdával?

15 év szoros kapcsolat volt közöttünk, amelyből az utolsó 3 évben együtt is éltünk, akkoriban már itt lakott a házamban, Kerepesen. Minden nap reggel 6 órakor felkelt és hajnali 2 órakor feküdt le, mindössze 4 óra alvásra volt szüksége. A napja mindig kávéval kezdődött, és reggelire narancsos krékert evett hozzá, azt nagyon szerette. Minden reggel elolvasta a napi sajtót, a leveleket. Híres írók küldték el a kézirataikat, melyeket mindig elolvasott, de sohasem fogalmazott meg kritikát, csak nekem árulta el, kiből lesz sikeres író és kiből nem. Minden könyvet a végéig elolvasott, véleményezte, kijavította a hibákat. A nap zöme olvasással, vagy írással telt. Amikor dolgozott, este 6 óráig el sem fordult a géptől, még ebédet sem evett.

A család többi tagjának eközben lábujjhegyen kellett járnia vagy zajlott azért az élet?

Ha írt, akkor senki sem zavarhatta, én még a kapucsengőt is kikapcsoltam. Nem szabadott kizökkenteni a gondolatmenetéből. Így zajlott az élet minden nap, egészen a haláláig. Akkor is olvasott, egyszer csak kiesett a könyv a kezéből, pontosan úgy halt meg, ahogy élt.

Szabó Magda kézirataiba bele lehetett kukkantani, mielőtt elkészültek?

Minden fejezetet felolvasott nekem, hogy mit szólok hozzá, s végül felolvasta az egész művet. 42 országban jelentek meg a könyvei, minden magyar író közül őt adták ki a legtöbbször külföldön. Mi is látjuk, akár itthon, akár külföldön utazunk, milyen sokat szeretik a Magdát! Minden könyvében mondott valami örökérvényűt az olvasóknak. Hitt abban, hogy egyszer fent, egyszer lent, de minden megoldódik, ha egészsége és hite van az embernek. Toleráns ember volt, könnyű volt vele élni.

Írógépen vagy számítógépen írt?

Haláláig írógépen dolgozott. A legelső írógépét megtartottam, fent van az emeleten, Magda egykori dolgozószobájában, a többi írógépét múzeumokban helyeztük el.

Kicsit elcsodálkoztam, hogy az idős írónő az emeleten dolgozott. Ilyen jó egészségi állapotban volt?

Magda 90 éves korábban is egy nap többször is le-felszaladt az emeletre. Arra a kérdésre, hogy vannak az ízületei, az volt a válasza, hogy a nyakába tette a lábát.

A háztól elsétálgatott még? Vagy itt volt már inkább csak a házon belül vagy a kertben?

Kisétált a mező széléig, ott megpihent egy padon, de inkább a kertben szeretett lenni. Viszont sokat utaztunk, Debrecen a szíve csücske volt, oda gyakran elutaztunk, és jártunk legalább évente 15-ször Bécsben is, ott szeretett ruhát vásárolni. Nagy ruhatára volt, amikor itt még nem is tudták, mi lesz a divat, ő már tudta. Figyelte a német és francia tévéadókat, és onnan leste el. Az olvasás mellett innen is tájékozódott és egyben a nyelvet is gyakorolta – és mielőtt elutaztunk, mindig készült arra, hogy az adott nyelven szólaljon meg, ő készületlenül sosem indult volna el. 7 nyelven beszélt, köztük latinul is anyanyelvi szinten. Csodálatos volt megélni idős korában, hogy egy-egy külföldi útján 3-4 interjút is adott, mindig a kérdező nyelvén válaszolt, szellemileg is nagyon friss maradt. Sajnos úton voltunk akkor is, amikor Palermóban összeomlott a keringése. Azt hittem, ott meghal szegény, de aztán annyira helyre hozták az állapotát az olaszok, hogy haza tudtuk szállítani egy katonai repülőgéppel, s azután költöztettem magamhoz, és még három évet élt. Mivel utálta a kórházat, kijött egy doktornő, itt kötötte be neki az infúziót, s míg az lecsepegett, a cica az ölében ült.

Szabó Magda emlékei között jártunk – képgaléria

Szerette az állatokat?

Szíve szerint minden kóborló cicát és kutyát befogadott volna. Egyszer megemlítettem neki, hogy a cicák és a kutyák mellett ő már el sem fér a heverőn, de azt válaszolta, neki ez a Paradicsom. Azoknak a barátainak, akik állatot tartottak, nem is ő írt levelet, hanem Konstantin cicája küldte a barát ilyen-olyan nevű macskájának. Halála után ki is adtam egy kötetet, Örömhozó, bánatrontó – Levelek a szomszédba címmel, amelyben ezeket a leveleket szerkesztettem egybe. Aranyos kis könyv lett.

A kéziratok és az örökség gondozása megterhelő feladat?

Mindig viccelt azzal, hogy nem lesz időm nyugdíjaskodni, ha meghal. Igaza lett, rengeteg a feladat, mindig találok valami újabb kincset a hagyatékban. És figyelek, hogy minden, ami vele kapcsolatos – könyv, film, színházi előadás – tükrözze a szellemiségét. A jogutód feladata, hogy a művek értéke, mondanivalója megmaradjon.

Mi volt Szabó Magda kedvence a saját írásai közül?

A Régimódi történet, A pillanat és a Freskó. Érdekes, hogy a Freskónak előbb lett sikere külföldön, Németországban, mint itthon. Érdekes volt az ő pályája. Költőként indult, sikeres volt, majd az ötvenes években elhallgattatták, mert nem akart beállni a sorba, és politikai verseket farigcsálni Rákosiról. Ekkor fordult a gyerek- és ifjúsági irodalom felé, mert abban nem volt kötelezően politikai tartalom. És lám, milyen jó, hogy így történt, hiszen értékes ifjúsági regények születtek így. Úgy örülök, hogy Magda még megélhette, hogy az Abigélből a könyv, a színdarab és a film után megszületett a musical is – ez egy csoda! És ugyanígy Az ajtó esetében – mikor megírta már. és most lett világsiker. A franciáknál megkapta érte a Femina-nagydíjat, Amerikában a könyves sikerlisták élére került, az olaszoktól pedig megkapta a legtekintélyesebb irodalmi elismerésnek számító Mondelló-díjat. Az ajtó forgatásán Magda még ott volt, szerette ezt a pezsgést, boldog volt tőle.

Beszéljünk még egy kicsit a Magyar Színház Tündér Lala előadásáról, amelynek most lesz a premiere.

Látni még nem láttam a próbát, de úgy hallottam, izgalmas előadás lesz, amely híven ragaszkodik az eredeti történethez. Nagyon várom a bemutatót.

(szöveg: Vasvári Judit)