Lőrinczy Attila: Balta a fejbe – így ünnepeltünk a premieren

A bemutatón balra távoztak a nézők és jobbról érkezett a pezsgős asztal. Pater Sparrow gondosan megtervezett díszletromjai elé állították le. Az elmúlt idők elképesztő erőltetett menete után alig lehetett elképzelni, hogy eljön ez a pillanat.

Lőrinczy Attila azzal kezdte, hogy nem a szavak embere, mert ha ír, akkor is százszor megforgat egy-egy szót, mire az a gépbe kerül, így aztán most is keresgélnie kell, annál is inkább, mert meg van hatva: egy húsz évvel ezelőtt bemutatott drámájáról van szó, amiről már nem feltételezte, hogy új éltre kel. Ezzel az új élettel pedig íróként és nézőként is nagyon elégedett, hiszen invenciózus, tehetséges társulat tette színpadra, amit nagyon köszön.

Horváth Illés a rendező arról beszélt, hogy köszöni a lehetőséget és azt az odaadó munkát, amit a társulat és a műszak részéről megtapasztalhatott, hiszen olyan előadás jött létre, amely szokatlan munkát és munkatempót igényelt mindenkitől.

Zalán János koncepcióról beszélt. Arról, hogy ha van a társulatban egy olyan személy, aki erős víziókkal rendelkezik és a társulat szívesen vállalja vele a kalandot, akkor a színház vezetőségének minden módon segítséget kell nyújtania. Az eredmény meggyőző, azt is mondhatná, hogy katartikus. Mondja is. Megköszönte a vendégek és a társulat munkáját, kiemelve, hogy vannak visszatérők, Kálid Artúr, Csarnóy Zsuzsa és Móga Piroska például, és az újak remélhetőleg visszatérnek, mert jó arra gondolni, hogy hozzánk is tartoznak. Vilmányi Benett Ricsi szerepében és Kovács Zsolt Apikaként nyújtott maradandót.