Utazás az éjszakába – színházpedagógiai program

Utazás az éjszakába – színházpedagógiai program

Eugene O’Neill: Utazás az éjszakába

Rendező: Málnay Levente

O’Neill világhírű darabjában egy amerikai család egy napját követhetjük végig. 1912-ben járunk, és a négytagú família szokásos, derűs reggelijével indul a történet. Eleinte nem is sejtjük, hogy a felszínes csevegés mögött pattanásig feszült indulatok rejtőznek. Ahogy telik a nap, egyre-másra törnek a felszínre az elfojtott sérelmek, és derülnek ki a családtagok nyilvánvaló jellemhibái. Az apa állandóan magát sajnáltató, kiöregedett színész, aki ráadásul annyira fukar, hogy még gyógyíthatatlan beteg kisebbik fia kezelésére is sajnálja a pénzt. A nagyobbik fiú totális kudarcnak érzi az életét, és kisiklását irigységgel és alkoholizmussal kompenzálja. Az anya morfiumfüggő, és az elvonási rohamok között alig-alig vannak tiszta pillanatai. Ezt a végletesen nyomasztó légkört talán a kisebbik fiú sínyli meg a legjobban – illetve a cselédlány, aki a maga természetességével idegenül mozog ebben a betegesen önző és álszent környezetben. A kezdeti szurkálódás hamarosan ádáz sértegetésekbe torkollik, majd elszabadul a pokol az elegáns amerikai családi házban.

Az Utazás az éjszakába döbbenetes erejű, kendőzetlenül őszinte történet családi szerepekről és viszonyokról, önhazugságról, szeretetvágyról és -hiányról, emberi erőről és gyöngeségről. Nem véletlen, hogy bár O’Neill végrendeletileg meghagyta, hogy csak halála után 25 évvel mutassák be, mégis rendszeresen feltűnik a világ színpadain, és mindenhol nagy port kavar. Olyan remekmű ez, ami mélyebb magába nézésre, önelemzésre készteti az alkotókat, nézőket egyaránt, s – nem mellékesen – bravúros alakítások lehetőségét nyújtja a színészeknek.

Foglalkozásról:
Szerepjátékos és drámás formákat használva gondolkodunk közösen a családról, mint mikroközösségről. Ha igazságot tenni nem is tudunk, de megvizsgáljuk a dráma által felrakott helyzeteket több szempontból. Ha szükséges a szülő szerepébe lépve, ha pedig az kell, hát a gyermek szerepében, s máris kiderül, hogy semmi sem egyértelmű, nincs egy igazság, s az is, hogy milyen törékeny az egység, amit úgy hívunk: család.

Ajánlott kor:
8-12 évfolyam (14 – 18 éves kor között, színházpedagógiai gyakorlattal nem rendelkező csoportnak is)