Takarásban 15.

Takarásban 15.

Ágoston Péter beszélgetése TÓTH ÉVÁVAL – MÁSODIK RÉSZ

Ebben a részben Tóth Évával folytatom a beszélgetést. Pályája indulásáról kérdeztem tovább. Arról a két kaposvári évről, melyet máig meghatározónak érez. Arról a két kaposvári évről, melyben Zsámbéki Gábor, Ascher Tamás elhagyták az általuk országos elismertségű Csiky Gergely Színházat és a Nemzetibe avanzsáltak. Éva pedig maradt egy évig, Babarczy László igazgatása alatt. De miért érezte mégis úgy, hogy el kell jönnie onnan? Mi történt vele a Vígben, ahová Várkonyi Zoltán hívta, aki akkor hunyt el, amikor Éva odaérkezett? Hogyan vezetett az útja abba a Nemzeti Színházba, amit Zsámbéki Gábor – korábbi igazgatója – nem felhőtlen körülmények között hagyott el. Hogyan kezelte az ezzel kapcsolatos megjegyzéseket, melyek érték őt? Mesélt Az ember tragédiájáról, Bubikról, Sinkovitsról, Agárdyról. Életekről, halálokról, barátságokról, szerelmekről – hol mosolyogva, hol pedig meghatódva. Az ezredfordulóról, amikor a Nemzeti Színházból Pesti Magyar Színház lett. Éva megtisztelő őszinteséggel mesél életéről, melyhez szorosan kötődnek az elmúlt négy évtized legfontosabb színháztörténeti eseményei. Én pedig hálás vagyok neki, hogy ezt megmutathatom önöknek!