Színházpedagógia a Pesti Magyar Színházban

A Pesti Magyar Színházban külön figyelmet fordítunk a gyermek és ifjúsági korosztályra.
Fontos számunkra, hogy repertoárunkon olyan előadások is szerepeljenek, amelyek kifejezetten a fiatalok nyelvén, a fiatalok problémáival foglalkoznak.
Éppen ezért a 2013/14-es évadtól kezdve több előadásunkhoz színházpedagógiai foglalkozás is kapcsolódik, hogy a színház érzéki élménye után megszülető gondolatok és érzések, a problémák feltárása után közös beszédtéma lehessen.

A 2015/16-os évadtól kezdve a színház fontos feladatának tekinti, hogy láthatóvá, elérhetővé tegye előadásait látássérültek (gyerekek és felnőttek) számára is. Az akadálymentes Látható Láthatatlan színházpedagógiai program sikeres indulása után célunk, hogy továbbra is biztosítani tudjuk az akadálymentes gyermekelőadásokhoz kapcsolódó feldolgozó drámafoglalkozásokat.

Kulcsszavaink a kíváncsiság, a felfedezés, a kísérlet, és a párbeszéd. Szeretnénk nem csupán szolgáltató lenni – célunk, hogy a Magyar Színház a közönség, és kiváltképp a felnövő generáció partnerévé váljon.
Az utóbbi évtizedben számos színház fogott bele színházpedagógiai programba, amelyeknek többek között célja a színházi alkotó és néző találkozása és beszédbe elegyedése.

A Magyar Színház Színházpedagógiai Programja igyekszik a színházi közönségének minél tágabb körét – kisiskolásoktól a (fiatal) felnőttekig – megszólítani. Ebben a párbeszédben játszik mediátori szerepet a színházpedagógus, a hagyományostól eltérő pedagógiai eszköztárat alkalmazva hozza létre a közös gondolkodás színterét. A foglalkozások fókuszában olyan érvényes problémákat igyekszünk közös gondolkodásra felkínálni, amelyek a résztvevő fiatalok számára is valósak, érvényesek.
Fontosnak tartjuk, hogy a projektek tanulási területei és fókuszai jól behatárolható, értelmezhető és akár iskolai tanmenethez is kapcsolható legyen.


A Színházpedagógiai Programban megvalósuló foglalkozásokhoz kapcsolódó előadások:

6-12 éveseknek: Rumini; Harisnyás Pippi; Tündér Míra; Valahol Európában

13-18 éveseknek: Hajnalban, délben, este; A fösvény; Valahol Európában; Chioggiai csetepaté

16-20 éveseknek: Utazás az éjszakába; Hajnalban, délben, este; A fösvény; Chioggiai csetepaté; A tizedes meg a többiek


A 2016/17-es évadra tervezett színházpedagógiai foglalkozástípusok

 


Az előadásokhoz kapcsolódó foglalkozások célja, hogy nézőink az előadások után együtt beszélgetve, játszva dolgozzák fel a színházi élményt. A dráma és a színház eszközeit kínáljuk véleményük, problémáik megfogalmazásához, remélve, hogy a játék valódi közösségi élménnyé teszi a színházlátogatást.
Programunkat képzett színházpedagógusok, Egervári György és Kálócz László tervezik és vezetik.


Fontos tudnivalók

A program ingyenes, a teljesárú színházjegy megvásárlásával!
Bérlettel rendelkező iskolai csoportok is igényelhetik.
A foglalkozásokon előzetes egyeztetés alapján vehetnek részt a csoportok, osztályok.
A regisztrációra a színházjegy vásárlásakor van lehetőség.

A foglalkozásokat
– meghatározott korosztályoknak, évfolyamoknak tervezzük és ajánljuk. Kérjük, a megjelölt korhatárokat vegyék figyelembe a jelentkezésnél!
– osztályoknak, vagy egymást ismerő közösségeknek tervezzük, minimális csoportlétszám 12 fő, maximális létszám 33 fő.


Elérhetőség:

SZERVEZÉSI IRODA

1061 Budapest, Dalszínház utca 10. (Jegyiroda)
Nyitvatartás: Hétfőtől-csütörtökig: 10.00-18.00 óráig, pénteken: 10.00-17.00 óráig
Telefon: +36 1 226 1613

Telefonszámok:

András Sándor szervezési osztályvezető +36 70 618 8439
Algács Melinda közönségszervező +36 70 618 8438
Laczó Zsófia közönségszervező +36 70 886 8495
Miklós Mercedes közönségszervező +36 70 618 8452

E-mail: szervezes@mszinhaz.hu


Bemutatkozunk – a Pesti Magyar Színház színházpedagógusai

 

Kálócz LászlóKálócz László vagyok, 34 éves és jelenleg Budapesten élek. 1996-ban, még általános iskolásként kezdtem el színjátszással foglalkozni, s bár akkor még nem fogalmazódott meg bennem, hogy mit is szeretnék csinálni az életben, annyit tudtam, hogy a színháznak valami köze kell, hogy legyen hozzá. 2001-ben kerültem a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ kötelékébe és kezdtem dolgozni színész-drámatanárként Kaposi László kezei alatt. 2008-ig voltam tagja a társulatnak, ahol napi szinten játszottunk komplex színházi-nevelési programokat többféle korosztálynak is. Majd pár év kihagyás és az egri Eszterházy Károly Főiskola mozgóképkultúra és médiaismeret szakának elvégzése után, immár szabadúszóként térem vissza a szakmába és kezdtem dolgozni több társulatnál, illetve kőszínháznál. Főként a Kolibri Gyermek és Ifjúsági Színházban dolgoztam – és dolgozom jelenleg is -, mint színházpedagógus, ahol az óvodásoktól kezdve a középiskolásokig bezárólag, minden korosztálynak tartunk foglalkozásokat. Részt veszek a Nemzeti Táncszínház „Beavató” programjában, ahol középiskolásokkal foglalkozunk kortárs táncelőadások kapcsán, dolgozom a Káva Kulturális Műhely vendégeként több projektben, ahol többek között felnőtteknek is tartunk résztvevő színházi előadásokat és legújabban határon túli fiatalokkal is találkozom osztálytermi színházi-nevelési programok kapcsán egy szlovákiai magyar társulat meghívott tagjaként.

 

Egervári György

Egervári György vagyok, kereken 20 éve foglalkozom dráma- ill. színházpedagógiával, színjátszással, színházzal pedig majd 30 éve…

A dolgom, a munkám, hogy játékot kínálok és játszom.

Fiatallal, időssel, gyerekkel, felnőttel egyaránt.

Színházteremben, színpadon, iskolában vagy éppen szabad téren, fűben. Télen, nyáron.

Ideális vagy éppen szélsőséges körülmények között.

Bármikor, szinte bármit.

Remek dolog.


Feldolgozó nevelési, közösségi problémák konkrét előadásokhoz kapcsolódóan

Berg Judit: Rumini
Rendező: Méhes László

 

A tengerész-kalandregényekből jól ismert Rumini és társai ezúttal ismét nagy bajba keverednek. A vadonatúj, színpadra írt történetben Ferrit-sziget gonosz úrnőjének életveszélyes kelepcéje várja őket, ahonnét csak fortélyok, leleményesség és önfeláldozó bátorság révén lehet szabadulni.

Foglalkozásról:

Utazás Berg Judit világába a Szélkirálynő fedélzetén, az előadás történései utáni időkbe. Egészen pontosan oda, mikor Rumini, a már szépkorú hajóskapitány visszanéz életére, s azon töpreng, vajon sikerült-e neki az, amit az előadás során többször is hangoztatott: „Bebizonyítom, hogy érek valamit.” Vajon mit jelent ez a mondat? Mikor ér valamit az ember? A gyerekekkel közösen felépített történetet végigjátszva válaszokat keresünk – egy öregember kabinjában.

Ajánlott kor:
1–6. évfolyam (6-12 éves kor között, színházpedagógiai gyakorlattal nem rendelkező csoportnak is)


Astrid Lindgren: Harisnyás Pippi
Rendező: Novák Eszter

 

Harisnyás Pippi különös ismertetőjelei: vörös copfos, szeplős, felemás harisnyát és kétszer nagyobb cipőt visel, mint a lába. Rakoncátlan és eleven, de mindig helyén az esze és a szíve. A barátaiért bármit megtenne. Járt már a világon mindenütt, de még sohasem járt iskolába, pedig majdnem tízéves. Ő a világ legerősebb kislánya. Egyedül él otthonában, a Villekulla villában. Mégsem egészen egyedül: vele él pöttyös lova és Nilsson úr, a majom.

Foglalkozásról:
Közös szerepjáték Harisnyás Pippi, avagy a renitens, a lázadó gyerek figurája kapcsán felmerülő problémák mentén. Egyáltalán ő az, amit úgy hívunk: „rossz gyerek”? Vajon miért viselkedik így? Mit akar elérni? Ha mellettünk ülne az osztályban, mi hogyan viselkednénk vele? Mit lehet mindezzel szülőként vagy tanárként kezdeni?

Ajánlott kor:
1-6. évfolyam (6-12 éves kor között, színházpedagógiai gyakorlattal nem rendelkező csoportnak is)


Hedry Mária: Tündér Míra
Rendező: Juhász Róza

 

Hedry Mária író, költő tüneményes története a természet – s különösen az éltető víz – védelmére, tiszteletére tanít. A Tündér Míra kristálytiszta, klasszikus mesejáték; Holnemvolt ország királyával, Tündér Rózsa királynéval, udvari bolonddal, gonosz varázslóval, halászlegénnyel, kígyóval, varanggyal – és még megannyi, a népmesékből is ismerős nyíltszívű, furfangos vagy éppen ravasz hőssel. Miközben egy pörgős, kalandos történetet izgulhatunk végig, a mese arra is figyelmeztet, hogy az ember puszta anyagi hasznáért kapzsi módon folyamatosan sarcolja, kifosztja a természetet. De – mint az a mesékben szokás – a végén minden jóra fordul. A Tündér Míra tanulsága szerint mindez a valóságban is lehetséges, ha időben felhívjuk a gyermekek figyelmét a környezetünk megóvásának, illetve a feltétel nélküli hűségnek, az önfeláldozásnak és a bátorságnak a fontosságára, ám mindezt egy tündérien és izgalmas mesejátékban.

Foglalkozásról:
Széndioxid-kibocsátás, üvegházhatás, globális felmelegedés, szelektív hulladékgyűjtés, újrahasznosítás, környezettudatosság, fenntarthatóság…

Hangzatos szavak, de gyerekként mi közöm van Nekem ehhez? Miért is kellene, hogy érdekeljen?

Környezettudatos szerepjátékra épülő közös gondolkodás a fenntartható fejlődésről, a felelősségről, az értékekről és arról, lehet-e mondani valamit, ha a szavak már elkoptak, lehet-e tenni valamit, ha pusztán hétköznapi ember vagyok, nem pedig varázsló…

Ajánlott kor:
1-8. évfolyam (6-14 éves kor között, színházpedagógiai gyakorlattal nem rendelkező csoportnak is.


Dés László-Nemes István: Valahol Európában

Rendező: Nagy Viktor

 

Nincs kimondva, de a jelmezekből és a díszletekből egyértelműen látszik, hogy a II. világháború végén járunk. (A híres film is erre utal) Egy kisfiú, Kuksi édesapja utolsó mondatát ismételgeti: „Nem szabad félni!”. Az Állami Javítóintézetet szétbombázták. A találatot túlélt fiatal fiúk elveszve, csapatba rendeződve próbálnak életben maradni. A fiúk csapatukba veszik Kuksit is. Időközben találkoznak egy másik gyereksereggel. Az eleinte nehézkes elfogadást követően rájönnek, hogy csak együtt vészelhetik át ezt a „még nem béke-már nem háború” időszakot. Közben szerveződik a rend és a statáriális bíróság hajszolni kezdi az árvává vált gyerekeket, akiket csavargónak nevez. A két csapat vezetője között meglepő kapcsolat alakul ki. A „domb” tetején találnak egy elhagyatottnak tűnő birtokot. Ott Simon Péter, egykori karmester és zeneszerző lakik. A kezdeti bizalmatlanságból végül bizalom lesz a gyerekek és a ház ura között, aki megtanítja őket a zene, a harmónia, a belső szabadság fontosságára és szeretetére („A zene, az kell”). Azonban az új rend fegyveresei megtalálják őket, de a gyerekek most már szervezettetten állnak ellen. Sikeres, de mégis tragikus véget ér a harcuk. Ám Simon Péter még egy utolsó ajándékot ad a gyerekeknek, amivel egyben életüket is megmenti. Sajnos azonban a finálé dala Kuksit siratja, aki már nem éli meg az áhított holnapot.

Foglalkozásról:
Közös szerepjáték, melynek középpontjában egy gyerekek alkotta közösség működése áll, különös tekintettel a vetélkedésre és a bajtársiasságra. Legyen az egy focicsapat, egy színjátszó csoport vagy bármilyen szakkör, vagy épp egy iskolai osztály… Mind harcolunk valamiért. Mi az, amiért érdemes küzdeni? Van-e olyan dolog, ami mellett kiállnánk? Van-e tett, amit nem hagynánk szó nélkül – legyen az háborús cselekedet vagy akár egy hétköznapi eset mondjuk az iskola folyosóján.

 

Ajánlott kor:
5. évfolyamtól (kb 10 éves kortól ajánlottt, színházpedagógiai gyakorlattal nem rendelkező csoportnak is)


Carlo Goldoni: Chioggiai csetepaté
Rendező: Kéri Kitty

A történet szerint egy Velence melletti kis halászfalu terecskéjén csipkeverő lányok-asszonyok ugranak egymásnak – de a szó szoros értelmében! –, mire nemsokára a férfiak is bekapcsolódnak a veszekedésbe. Családok közti vitáról van szó, amelyhez itt elég egyetlen szikra, és rögvest fellángol a mindent és mindenkit elsöprő csetepaté. Szitkok – no meg egyéb dolgok – repkednek egymás felé, mire a kibogozhatatlannak tűnő jogi és szerelmi perpatvar behálózza egész Chioggiát. Vajon sikerül-e elcsitítani a kedélyeket, és egymáshoz édesgetni a szerelmeseket?

Foglalkozásról:
Létezik-e olyan, hogy tipikus női, illetve tipikus férfi szerep? Melyek azok a dolgok, amik beleférnek, s van-e olyan, ami egyáltalán nem illik bele ezekbe a szerepképekbe a 21. században? Játék és közös modellezés női és férfi szerepekről, a nemek egymás iránti elvárásáról, egymáshoz való viszonyairól, kapcsolatáról és a „maszkról”, amit viselünk… illetve arról, ami mögötte van.

Ajánlott kor:
8-12. évfolyam (14-18 éves kor között, színházpedagógiai gyakorlattal nem rendelkező csoportnak is)


Dobozy Imre: A tizedes meg a többiek

Rendező: Lengyel Ferenc

 

A II. világháború vége felé járunk. A Magyarországon harcoló felek egyre fáradtabbak, kimerültebbek, és egyre kevesebben akarnak önként és dalolva a frontra menni. Mindenféle lógósokba botlik az ember. Főhősünk, a tizedes is azért oson be egy kastélyba. hogy végre megpihenhessen a frontvonalak között. Ám nemsokára kiderül, hogy a kastély más katonaszökevényeknek is a tanyája, és ezekből az ágrólszakadtakból ügyes, ravasz és túlélésre képes csapatot kellene kovácsolni…A legendás filmvígjáték elevenedik meg a színpadon.

Foglalkozásról:
„Ez Magyarország! Átöltözünk, mindig csak átöltözünk.”

Haza és hovatartozás… egyáltalán mit jelent az, hogy haza? A hovatartozásomat mutatja az egyenruha, amit viselek – amit könnyedén le lehet cserélni. Látod hova tartozom, ha rám nézel – vajon azt gondolom legbelül is, amit a kifelé mutatok? Hol húzódnak a „frontvonalak”, s vajon ki miért áll erre vagy arra az oldalra? Helyzeteket kínálunk, melyekben erőteljes szerepet kap az énkép, az ön- és társismeret, az identitás. Játszunk, tervezünk, újra értékelünk – a színházi előadás által felvetett témák és élethelyzetek mentén.

Ajánlott kor:
8-12. évfolyam (14-18 éves kor között, színházpedagógiai gyakorlattal nem rendelkező csoportnak is)


Dario Niccodemi: Hajnalban, délben, este

Rendező: Varga Éva

 

Dario Niccodemi Hajnalban, délben, este című romantikus vígjátéka szórakoztató, olasz színpadi játék két fiatal fordulatos, olykor hatalmas érzelmi hullámokat keltő szerelmi viháncolása. Az egyetlen nap alatt játszódó történetben hőseink a megismerkedéstől egészen az eljegyzésig jutnak, ám közben a párkapcsolatok minden stációját bejárják; egymáshoz simulástól az ádáz veszekedésig, feltétel nélküli szerelemtől az önző, a másikat rabul ejtő ragaszkodásig. Egyszerre csodálatosan és félelmetesen ismerős történet ez.

Foglalkozásról:

Mi fontos a lánynak? Mit keres igazából egy fiú? Könnyed szerepjáték kényes témában, nehéz kérdések mentén… Közös gondolkodás egy párkapcsolat kialakításáról, működéséről és működtetéséről, annak buktatóiról, anomáliáiról.

Ajánlott kor:
8-12 évfolyam (14 – 18 éves kor között, színházpedagógiai gyakorlattal nem rendelkező csoportnak is)


Moliére: A fösvény
Rendező: Lengyel Ferenc

Harpagon a világ legzsugoribb embere. Egész élete a kuporgatásssal telik, holott nagy vagyonnal rendelkezik. De ez talán még nem is volna végzetes baj, csakhogy a fösvény öreg immár a fiatalok szerelmi életébe is beleszól. Ugyanis Valér, az inasa és Eliz, a lánya titokban szerelmesek – akárcsak Cléante, Harpagon fia és a szép Marianna. Egy nap Harpagon közli, hogy feleségül akarja venni Mariannát, s Elizt is ki akarja házasítani, mégpedig Anzelm úrral. Természetesen a fiatalok próbálnak ellenkezni, de mindhiába; Harpagon hajthatatlan. Cléante ezért inkább kölcsönt vesz fel, hogy titokban elvehesse Mariannát. A kölcsönt ráadásul az apjától kívánja fölvenni, amire Harpagon rá is jön, és éktelen patáliát csap. Sőt, ravaszul addig-addig csűri-csavarja a szavakat, hogy Cléanté véletlenül elkotyogja házasodási szándékát, mire az apja kitagadja, és immár hatalma teljes tudatában veheti el Mariannát. Csakhogy közben az egyik szolgának sikerül felkutatni Harpagon pénzes ládáját, aki magán kívül van a dühtől, és Valért kezdi el vádolni, mert őt hiszi a tolvajnak. Valér viszont félreérti a helyzetet, és bevallja, hogy szereti Elizt. Ekkor toppan be Anzelm úr, akiről kiderül, hogy ő maga Valér apja, vagyis a fiú nemhogy nem szolga, hanem nagyon is vagyonos ember. Mivel ilyeténképpen nem kell a hozománytól tartania, Harpagon engedélyezi Cléante és Marianna, valamint Valér és Eliz házasságát, ő pedig visszatérhet imádott pénzes ládikójához.

Foglalkozásról:
A pénz nem boldogít… no persze! De mi van, ha egyáltalán nincs? Mihez vezet a hiánya? Mi van, ha sok van valakinek? Létezik egyáltalán olyan, hogy túl sok pénz? Mennyi az elég? Mi mozgatja ezt a rendszert és mennyire hat ránk a pénzszerzés kényszere? Mitől függ egy dolog értéke? Moliére klasszikusa bővem kínál lehetőséget egy szerepjátékos foglalkozáshoz az önzésről és a fogyasztói társadalom visszásságairól, közös gondolkodást az értékrend viszonylagosságáról.

Ajánlott kor:
8-12 évfolyam (14 – 18 éves kor között, színházpedagógiai gyakorlattal nem rendelkező csoportnak is)


Eugene O’Neill: Utazás az éjszakába

Rendező: Málnay Levente

 

O’Neill világhírű darabjában egy amerikai család egy napját követhetjük végig. 1912-ben járunk, és a négytagú família szokásos, derűs reggelijével indul a történet. Eleinte nem is sejtjük, hogy a felszínes csevegés mögött pattanásig feszült indulatok rejtőznek. Ahogy telik a nap, egyre-másra törnek a felszínre az elfojtott sérelmek, és derülnek ki a családtagok nyilvánvaló jellemhibái. Az apa állandóan magát sajnáltató, kiöregedett színész, aki ráadásul annyira fukar, hogy még gyógyíthatatlan beteg kisebbik fia kezelésére is sajnálja a pénzt. A nagyobbik fiú totális kudarcnak érzi az életét, és kisiklását irigységgel és alkoholizmussal kompenzálja. Az anya morfiumfüggő, és az elvonási rohamok között alig-alig vannak tiszta pillanatai. Ezt a végletesen nyomasztó légkört talán a kisebbik fiú sínyli meg a legjobban – illetve a cselédlány, aki a maga természetességével idegenül mozog ebben a betegesen önző és álszent környezetben. A kezdeti szurkálódás hamarosan ádáz sértegetésekbe torkollik, majd elszabadul a pokol az elegáns amerikai családi házban.

Az Utazás az éjszakába döbbenetes erejű, kendőzetlenül őszinte történet családi szerepekről és viszonyokról, önhazugságról, szeretetvágyról és -hiányról, emberi erőről és gyöngeségről. Nem véletlen, hogy bár O’Neill végrendeletileg meghagyta, hogy csak halála után 25 évvel mutassák be, mégis rendszeresen feltűnik a világ színpadain, és mindenhol nagy port kavar. Olyan remekmű ez, ami mélyebb magába nézésre, önelemzésre készteti az alkotókat, nézőket egyaránt, s – nem mellékesen – bravúros alakítások lehetőségét nyújtja a színészeknek.

 

Foglalkozásról:
Szerepjátékos és drámás formákat használva gondolkodunk közösen a családról, mint mikroközösségről. Ha igazságot tenni nem is tudunk, de megvizsgáljuk a dráma által felrakott helyzeteket több szempontból. Ha szükséges a szülő szerepébe lépve, ha pedig az kell, hát a gyermek szerepében, s máris kiderül, hogy semmi sem egyértelmű, nincs egy igazság, s az is, hogy milyen törékeny az egység, amit úgy hívunk: család.

Ajánlott kor:
8-12 évfolyam (14 – 18 éves kor között, színházpedagógiai gyakorlattal nem rendelkező csoportnak is)