Pletyka face-ek 10.

Pletyka face-ek 10.

Egy nő, aki sem több, sem kevesebb, mint ahogyan megnyilvánul. Nem keresi az alkalmat, hogy mindenáron figyelmet generáljon. Pedig van egy-két fordulópont az életében, ami örökre elsodorhatta volna a színpadi jelenléttől. Főleg, mert semmi sem predesztinálja, hogy egyáltalán odakerüljön.

“Sulyok Mária, aki már életében bérlet volt”. Ez a kis csúfolódás jutott eszembe először róla. Tudom, nem szép. Én például hajlamos voltam főiskolásként azt gondolni, hátrébb régiek, itt jön az új generáció. Ilyesmiből adódhatott ez a mondat is, bár nem én vagyok az értelmi szerzője. Ahogy böngésztem a róla szóló híradásokat, információkat, elbizonytalanodtam, mi a nyavalyát fogok írni róla? Sulyok olyan egyenes, mint a bot. Ha emlékeztek kissé merev tartására, emelt állára, metsző tekintetére, mély tónusú, de szikár hangjára, akkor azt kell, mondjam, nagyjából ennyi. Szerepeit magára formálja, perfekcionista, életéről szűkszavúan nyilatkozik. És mégis pont az teszi izgalmassá, amit elhallgat. Egy nő, aki sem több, sem kevesebb, mint ahogyan megnyilvánul. Nem keresi az alkalmat, hogy mindenáron figyelmet generáljon. Pedig van egy-két fordulópont az életében, ami örökre elsodorhatta volna a színpadi jelenléttől. Főleg, mert semmi sem predesztinálja, hogy egyáltalán odakerüljön.

Itt van mindjárt a gyermekkorában átélt traumák sokasága. 6 éves, mikor kitör az első világháború. Öt testvérével hamar árvaságra jut. Apja újra nősül, de pár év múlva őt is elveszti. Nevelőanyjuk viseli gondjukat. Trianon után a kis magyar városkából, kis osztrák városka lesz. Sulyok német nyelvű iskolába jár, szinte alig beszél magyarul. Egyik bátyja a háborúban esik el, a másik és két nővére elköltözik, egyedül marad mostoha anyjával, aki a sok vihar közepette próbál stabil hátteret biztosítani. Hogy jön ide a színház? – kérdezhetitek teljes joggal. Hát úgy, hogy egyéb szórakozás nem lévén, gyakran nézik odaérkező vándor társulatok tingli – tangli előadásait. Ezek pocsék minősége gondolatot ébreszt benne, lehetne ezt jobban is csinálni és csatlakozik az iskolában szerveződő színjátszó körhöz. Na persze, németül. Mire befejezi az iskolát, megszületik az elhatározás, színésznő lesz, bár azt nem tudja pontosan, hogyan. Budapestre jön, richtig lekési a felvételit. Van, aki ezt intő jelnek gondolná, nem úgy Sulyok. Kikönyörög egy meghallgatást a felvételi bizottságtól. Sikerét egyetlen, magyarul megtanult versre alapozza, az Anyám tyúkjára. Mikor megkérik, szavaljon valami mást, elmondja a “Miatyánkot”németül. Aznap délután már tanórája van az akadémián. Bár remek a humora, alkata, hangja alapján elsősorban tragika. Az iskolai évek alatt, egy kinyitható tábori ágyon “csövezik” nővérénél. Debrecenbe szerződik.

Két dolog már huszonévesen is kiborítja: a silány művészeti megoldások és a zenés -táncos darabok. Mit tehet ilyenkor egy fiatal színésznő? Nyilván, férjhez megy egy táncoskomikushoz. Még abban az évben el is válnak. Az igazgató rábízná Évát, Az ember tragédiájában, de Sulyoknak nem telik kosztümökre. (Tudniillik abban az időben a színész maga gondoskodott ruhatáráról, a szerepet az játszotta, akinek volt hozzá jelmeze.) Sajnos ez a szerep végleg elvész számára. A vidéki színházak ekkor bevétel szerint fizetnek, élet és halál kérdése, mennyien ülnek a nézőtéren. Sulyok később is, már túl a Kossuth- díjon – mikor fix gázsiért játszik – minden előadás előtt megkérdezi a pénztárban, mennyi a bevétel. A Vígbe szerződik, de valahogy a könnyed, szalon stílus nem harmonizál robosztus lelkialkatával. Közben új férfi jelenik meg az életében. Nem tudom, mennyire volt szerelmes típus, de jelleméből fakadóan biztosan őszinte és hűséges. Szóval, házasságot köt Elek Béla földbirtokossal. Csendes, polgári életet élnek, német puritánsággal. Ám nem sokáig élvezheti egzisztenciális felemelkedésének megérdemelt jutalmát. A férfi minden vagyonát elveszik a háború után. Mire Sulyok kijelenti: “Ha jó volt gazdagsága, el kell fogadni a szegénységét is.” A két világháború, ’56 alaposan megcincálja Sulyok életét. Gyerekük nem születik.

József Nádor téri lakásuk erkélyéről nézi férjével a német csapatok bevonulását. Mint a színpadon, jelleme most is sziklaszilárd. Bár a politikától távol tartja magát, sok kollégán, baráton segít, aki üldözötté válik. Többnyire élelmiszerrel, vagy úgy, hogy náluk vészelheti át a nehéz hónapokat. Egyszer így beszél erről az időszakról: “Semmiféle hőstettet nem vittem végbe. Semmi kockázatot nem vállaltam. Akkor maga az élet volt kockázatos.” Ez igaz. Egy visszapattanó golyó belefúródik a lábába. Szanatóriumi kezelésre szorul. A háború után végre leszerződik álmai színházához, a Nemzetibe. Négy keserves év következik. Elégedetlen önmagával, mert nem találja helyét a Sztanyiszlavszkíj – módszert preferáló színházban. Lassan a legnagyobbak közé emeli páratlan tehetsége. És nem csak a színpadon, filmen is. 1959 -től ismét a Vígszínház tagja. Várkonyi 1977-ben kezdeményezi Sulyok nyugdíjazását. Ezen annyira felháborodik, hogy felmond. Azt mesélik, élete utolsó éveiben, mikor a Hollán Ernő utcában lakott, ha dolga volt a körúton, soha, soha nem ment el a Vígszínház előtt. Inkább átment a túloldalra.

Van azonban egy igen izgalmas titok, ami teljesen meglepő és váratlan Sulyok jellemétől. A Macskajáték próbaidőszaka alatt szerelmi viszonyt folytat egy nála jóval fiatalabb férfival. Figyelem, ha valaki tudja, ki volt az ismeretlen amorózó, írja meg!

Idős korára a színházak réme lesz. Veszekszik a világosítókkal, hangosítókkal, türelmetlen maximalizmust követel mindenkitől, ahogy önmagától is.

“Nézd, a Sulyok milyen rossz bőrben van!” – ezt Gobbi Hilda mondja az ágyán eszméletlenül fekvő színésznőről. Ugyan abban a kórházban kezelik őket. Gobbi még egy évet él.

Pá, legközelebb!

Jöjjön a kérdés:
Sulyok Mária híres filmszerepe, amiben három fiú özvegy édesanyja. Mi az elhunyt férj keresztneve?

1. Ödön
2. Jenő
3. Kazimír

Jó megfejtést!

Utóirat:

Nos, képzeljétek, bizonyos információk birtokában én már tudom, ki volt az a férfi, akivel Sulyok a Macskajáték próbái alatt szerelmi viszonyba bonyolódott. De! Találjátok ki! Adok támpontokat: színész, műfordító, 1922- ben született, több könyve jelent meg, ezek közül az egyiknek igen “beszédes” a címe: Perbetei mesék. Felesége, Anna szerepét játszotta az Emberek a havason c. filmben. Volt egy hasonló nevű magyar festő is. Többet most már tényleg nem segíthetek. Nyomozzatok!