Paolo Magelli – szenvedélyes színházcsináló és világpolgár

Paolo Magelli – szenvedélyes színházcsináló és világpolgár

Paolo Magelli vendégrendezésében láthatjuk Dušan Kovačević A maratonfutók tiszteletkört futnak című komédiáját. Vérpezsdítő zene, halálosan pontos poénok, sírva nevetés – áprilistól a Magyar Színház Kamaraszínpadán! Írásunkban bemutatjuk a rendezőt, Paolo Magellit.

Paolo Magelli egy toscanai nagyvárosban, Prato-ban született és nem volt még húsz éves sem, amikor már színházi stúdiót alapított a Prato Színházban. Roberto Benignivel (Az élet szép című film Oscar-díjas rendezője), dolgozott együtt, majd Giorgio Strehler asszisztense lett. Attól kezdve azon dolgozott, hogy a színház ne csak élményt adjon a nézőknek, hanem változtassa meg az életüket is. Tudatosan használta a színházi formákat a társadalmi változások provokálására. Még az egységesnek tűnő Jugoszláviában kezdett el dolgozni, végigrendezte a jugoszláv nagyvárosok színházait és fesztiváljait, tévedhetetlenül szembesítve a nézőket és így a társadalmat is mindazzal, amit a féktelen és gyilkos nacionalizmusukkal majd a fejükre idéznek.

Közben Magelli és az akkori európai avantgarde is egymásra találtak. A hetvenes évek BITEF (Belgrádi színházi Találkozó) az a hely volt, ahol összejöttek az akkori színházi újítók: Robert Wilson, Pina Bausch, Zadek és Benno Besson.

Körberendezte és játszotta Európát, aztán Latin-Amerikát is, problémaérzékeny személyiségére jellemzően 2000-ben palesztin és izraeli színészekkel dolgozott együtt.

A kilencvenes években baráti meghívásra érkezett Zalaegerszegre, ahol nagyszerű előadást rendezett Molnár Ferenc Liliom című előadásából. Érzelmes, megrendítő és üdítően tiszteletlen előadás volt. A színházi barátság megmaradt, és mivel Magelli folyamatosan dolgozott Kelet-Európa felénk eső régiójában, időnként feltűnt még nálunk, de új bemutatóra jó tíz év után most készül először.

Legutóbb olasz-román-szerb-magyar-horvát-albán közös társulattal dolgozott a szerbiai Kosztolányi Dezső Színházban. A színészek azt mesélték, nagyon jó volt dolgozni vele. Magelli igazi nagy színházi ember, olyan formátumú, amilyen ma már ritkán akad errefelé.

Paolo Magelli érzékeny, szenvedélyes, politikus színházcsináló, sok nyelven beszélő világpolgár, aki az ösztöneiben érzi a vibráló Balkánt, a talajmélyi társadalmi eróziókat és hisz a színház eszközeiben annyira, hogy segítségül hívja a gyilkos nacionalista indulatok ellen. A látvány, a zene, a humor, a líra jellemzi az előadásait és a soknyelvű, soknemzetiségű, sokféle kultúra egységbe terelése.

Személyében a XX. századi kísérletező alternatívból indult nagy színházi megújítók egyikét köszönthetjük a Magyar Színházban.