Hippolyt a lakáj

Hippolyt a lakáj

Eisemann Mihály – Zágon István – Nóti Károly
Hippolyt, a lakáj
zenés vígjáték

A Soproni Petőfi Színház és a Pesti Magyar Színház koprodukciója

Szereplők:

Hippodrom! – alig van olyan ember az országban, aki ne tudná, hogy ez a szó mit jelent. Természetesen Hippolyt a lakájt.

De ez egész ország énekelhetné együtt a Köszönöm, hogy imádott slágert, a Jaj de jó a habos süteményt és ehetné a hagymát hagymával. mert ez mind a Hippolyt. Kabos Gyula egyszervolt pesti komikus túlélt minden halált és poénjait átörökítette a ma Schneider Mátyásaira, akik – bár egy kicsit sem emlékeztetnek rá – a színészet titkos DNS láncán mégis továbbéltetik a picit nazális szövegmondást, a kisember sértett önértékelési zavarait.

Az 1931-es filmklasszikust újból és újból kipróbálják a színpadon, és a vígjáték örökzölden virul a nézők és a játszó színészek örömére. A kivakarózott újgazdaggá vált kispolgár figurája mindig aktuális és soha nem megunható. A nézők testközelből ismerik őt.  A semmik vagyunk és minden leszünk konjunktúra lovagjait. Akiknek jachtjuk, kastélyuk, hidroplánjuk van, de szívük szerint egy kültelki kiskocsmában snóbliznának és köpködnék a mogyorót. Csakhogy az ő státuszukban ez már megengedhetetlen.

A Hyppolit a lakájban megengedők az alkotók Schneider úrral és a nézőkkel együtt drukkolnak neki, hogy másszon le az uborkafáról. Schneider úr iparkodik lefelé és szeretne nem lezuhanni.

A darab tartalmát tekintve igazán egyszerű: Schneider Mátyás fuvarozó egyik napról a másikra jómódú emberré válik. A könnyű élet élvezetét azonban megkeseríti, hogy úrhatnám felesége egy grófi lakájt szerződtet, mert nagypolgári életet akar élni. Megjelenik hát Hippolyt. Az elegancia, a modor, a fentebb stíl, az úri lakáj, a manipuláció.

Összekeverednek a társadalmi és a kényszerűségből erőltetett szerepek, a státuszok és a valódi értékek, és aki nevetséges az még nevetségesebb lesz.

Ez a híres és népszerű komédia sem szól másról, mint arról, hogy mindennek ellenére mégiscsak szabadon élni a legjobb és a legkevésbé röhejes.

Az előadásban szerepet kaptak a Kaposvári Egyetem diákjai, akiket a Magyar Színház nézői már az Ármány és Szerelemből ismerhetnek.