Fesztivál, buli, színház, SunCity – Beszélgetés Szente Vajkkal

Fesztivál, buli, színház, SunCity – Beszélgetés Szente Vajkkal

A SunCity annyira premier volt, hogy nyugodtan nevezhetjük Világbemutatónak, sőt akár Univerzum-premiernek is. Hiszen ez a musical a bemutató előtt néhány hónappal még nem is létezett. Csak az ötlet, a vágy arra, hogy szülessen a Holnap tali! web- és tv sorozatból egy fiatalokat színházba csábító előadás. Minden új volt. A szöveg, a zene, a koreográfia és a sorozatban szereplő színészek is, akik először állhattak nagyszínpadon. Egyszerűen addig semmi sem létezett úgy, és éppen abban a formában. Akkor és ott született meg a bemutatón és persze előtte a próbákon az egész SunCity

Ez az álma, vagy éppen a rémálma egy rendezőnek, ennyire az abszolút nullából indítani?

Az én színházalkotói ambícióimat leginkább ez élteti. Ez, hogy olyat csináljak, ami annak előtte még nem volt. Nem félelmetes, hanem inspiráló volt ez a gondoltat. Amikor nekiálltunk a projektnek, igazi kihívásként éltük meg még azt is, hogy egy olyan korosztálynak próbálunk a kedvébe járni, amelyik nem kifejezetten „színházba járó”. Ezt a generációt ritkán szólítják meg a színpadról, vagy ha mégis, inkább másokkal, a családjukkal együtt. Utóbb kiderült, hogy a tizenévesek mellett még számos generáció ül a nézőtéren, jól megférnek, de mi a kamaszokra készültünk és nagyon izgatott bennünket, hogy eltaláljuk-e ezt a korosztályt.

A taps, a bulihangulat az előadás végén, a nézőtéren és az emeleten azt bizonyítja, hogy eltaláltátok.

– Képzeld, vannak olyan nézők, akik már legalább tízszer látták, ami azt jelenti, hogy amióta játsszuk, minden második előadáson ott voltak. Megismerem őket, mert jönnek autogramot kérni, és mondják is lelkesen, hogy „most látom ám tizedszer”. A tévé- és websorozat mellett kialakul a SunCity színházi rajongótábora is. Biztos így képzeltük, amikor nekiálltunk, de végtelen öröm látni, hogy ez meg is történik. Ezt a bangee jumpingot érdemes volt bevállalnunk.   

A célközönségnél azért idősebbek vagytok. Nem aggódtatok, hogy kitaláltok valamit a kamaszoknak és kiderül, hogy ők mégis másmilyenek, mint gondoltátok?

Régóta tanulom és gyakorlom a zenésszínház-csinálást, és ez a sok év arra mindenképpen jó volt, hogy színpadi törvényeket, szabályokat, hatásokat megtanuljak még akkor is, ha nem kifejezetten a tizenéves közönségnek dolgoztam. Van poén, van hatás, vannak érzelmek, fontos a dalok sorrendje, és nagyon nem mindegy, hogy miket mondasz, mert ez a generáció különlegesen érzékeny az igazságra és a saját igazságérzetére. Mi azokról a problémákról akartunk érvényesen szólni, amelyekben ők érintettek, és ezt beemelni a színházba. Azonnal lelepleződnénk, ha nem lennénk valódiak.

El kellett mélyednetek a kamaszok világába ahhoz, hogy az ő nyelvükön szólaljatok meg?

Amúgy sem jellemző rám, hogy tradicionális színházi előadásokat hoznék létre. Használok mindenféle számítógépes technikát, és izgatnak is az ebben rejlő, táguló lehetőségek. A SunCity is ilyen. Ez egészült ki azzal, hogy nézőtéren is használható mobilapplikációval tesszük interaktívvá az előadást. Ez magyarul annyit tesz, hogy a nézők használhatják az előadás közben a telefonjukat. A másik az, hogy hasonlóan a nyugati színházakhoz, lazítottunk a nézőtéri viselkedésen. A SunCity előadásra nem kell kiöltözni, és a nézőtérre be lehet hozni a pop cornt és az üdítőt is.

Most felsikítottak az olvasók és a szívükhöz kaptak.

Mi egy olyan korosztályhoz szólunk, amelyik nem gyakori színházba járó. Nem akarjuk őket azonnal beszabályozni. Ettől a SunCIty nézői még pontosan tudják, hogy a Magyar Színház más előadásai nem ilyenek. Nem rontjuk el őket, ne aggódjon senki, inkább abban reménykedünk, hogy megszerettetjük velük a színházat.

Először dolgoztál a Magyar Színházban, volt részed nem várt és örömteli találkozásokban?

 Van jó találkozásom, és nem csak a színészekkel kapcsolatban, hanem a háttércsapattal. Nagyon nyitott és együttgondolkodó közeg vett körül, soha semmilyen kérdésemre nem kaptam az egyébként gyakori „nem tudjuk megcsinálni” választ. Az én sokszor lehetetlennek tűnő ötleteimre is mindig az volt a válaszuk, hogy „megpróbáljuk megoldani.” Pozitívak voltak, lelkesek és látszott, hogy ez a projekt valóban közös.

Kértél lehetetlent?

Neem. Effekteket kértem, hol hangban, hol fényben, és ez sokszor próbára tette az adott lehetőségekkel dolgozókat. A fényeknek élniük kell a vetítések közben, a zenekart hallani kell a színpadi emelvényükről. Mindent megoldottak. Az pedig, hogy Holnap tali! szereplői jól tudtak együttdolgozni a holnap zenésszínész-generációjával, az nekem szerzett igazi rendezői örömöt.

Figyelem! Minden előadás végén közönségtalálkozót tartunk, ahol személyesen is találkozhatnak kedvenceikkel, begyűjthetik dedikált képüket, és a szelfik is elkészülhetnek a SunCity-fal előtt! 

Fotó: Zsigmond László és Kozma János
Szöveg: serzsi