Chioggiai csetepaté – darabtemetés

 Egy este, amikor színházi törvényt megsértünk, mert:

1. Ha a színész eltér az előadáson a megbeszéltektől – fegyelmezetlenség.
2. Szánt szándékkal zavarba hozni a kollégát a színpadon – színházellenes magatartás.
3. Szánt szándékkal röhögtetni a kollégát – még inkább.
4. Közös röhögés miatt leállítani az előadást – függelemsértés.
5. Improvizálni csak úgy, bele a vakvilágba – önzőzés.
6. Más kellékeket a színpadra vinni, mint amelyekben megállapodtak – előre eltervezett disznóság.
7. Más poénokat elsütni, mint amelyekben megállapodtak – még inkább.
8. Igazi művész mélyen lenézi a darabtemetést,
9. éppen csak imádja, készül rá, és ha együtt nevethet a nézőtér és a színpad
10. akkor a legboldogabb.
+1. mert a darabtemetés olyan ünnep, amitől mindenki úgy érzi a színházban, hogy most kellene még tovább játszani a darabot. De mindet akkor kell abbahagyni, amikor a legjobb.
​Vagy nem.
De mégis inkább igen. ​

A Chioggiai csetepaté utolsó előadását február 28-ára tűztük ki – hogy darabtemetés kíséri-e, azt egyelőre csak a színészek tudhatják…

A darabtemetés általában vidéki színházakban volt szokás, ahol nagyjából az egész város, közösség látta már az előadást mire eljutottak az utolsóig, tehát soha nem lehetett azt gondolni, hogy valaki jegyet vesz azért, hogy aztán ne azt az előadást lássa, amit szeretne. Aki a darabtemetésre vett jegyet, tudta, hogy fergeteges röhögésekre számíthat, akár még úgy is, hogy az előadás lassabban ér véget és a színészek is összenevetnek a nézőkkel.

Ilyenkor bármi megtörténhet.

A színészek bénázása is megengedett, mert bármiből lehet vicc, játék és ezekben a helyzetekben mutatkozik meg leginkább a színészek improvizációs és játék készsége.

A darabtemetés a színészek számára legalább olyan izgalmas, mint a premier.
És a nézőknek is.